|
 |
|
|
|
|
fejét,
Összehívta kis csapatát,
Az állathad ne éhezzék,
Osztottak élelem-csodát.
Zengés-bongás lett a nagy fán,
Vaddisznók is megérkeztek,
Vadul döngettek odvas fán,
Mókus Kázmér is mérges lett.
Aki mókus-lakot bántja,
Megkapja a magáét,
Dióival megdobálta
Vaddisznók tömkelegét.
Jutalom ez segítségért? |
| 2022-06-11 21:00:50 |
|
|
|
|
|
|
jár,
vágyunk mezején
kinyújtott kéz,
szerető kar
mely csak ránk vár
ezek vagyunk egymásnak,
Az Élet
Egyetlen Ajándéka.
Kívánság, béke
letört odvas ágak
fakadó rügyek orvosa,
Te vagy nekem
Ajándék,
szívemnek balzsam,
kacagó mosoly,
árnyékban a fény,
hű társ,
véget nem érő
szerelem,
|
| 2021-01-29 21:15:46 |
|
|
|
|
|
|
|
|
éjszakát!
Mért nem szabad járni a szíveknek útját,
Ó, de elhagynám én érte a palotát!
-S ment a fényes fogat, szállt erdőn, völgyön át,
Hogy soha ne lássa két boldog szív egymást.
Odvas fa tövéhez búsan leroskadott
A kőszívű betyár s könnyeket hullatott.| |
| 2020-07-15 20:30:59 |
|
|
|
|
|
|
tél,
s a csípős, zord északi szél
átfésüli a hajamat,
ott a zúzmarás fák alatt?
Mi lesz velem, ha elfogy a fény,
ködbe burkolózik a remény?
Ha a parti odvas fa némán integet?
Ki fogja elsuttogni a nevemet?
Mondd, ha megérkezik a tél,
lesz-e meghittség, s meleg fedél?
Megfogod akkor a kezemet?
Vagy csak az elmúlás i |
| 2020-03-05 22:00:39 |
|
|
|
|
|
|
|
|
az enyhítette,
Hogy kincsét elvesztvén magát megmenthette.
Írtózva tekintett még egyszer útjára,
Megrázkódott s ekként szóllott utóljára:
Halász! te ez odvas fűzfa árnyékában,
E magános sziget fövenyes partjában
Boldog szegénységben éled világodat,
Áldott csendességgel várod halálodat;
Melyet én aggódó gond közt sie |
| 2020-03-03 22:30:24 |
|
|
|
|
|
|
széthasít egy szürke felleget,
kinyíló gyomrából hűs könnyeső pereg.
Egy odvas fa alatt merengve bámulok,
hajamba tép a szél, arcomba víz csurog.
Bújj elő fénysugár, űzd el a felleget,
szárítsd meg arcomat, fesd kékre az eget |
|
|
szenvedelme.
Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve!
S evezzevel ava teve level kévét kivilevelhevelteve.- Nyelvtörő
Óperenciának
országában,
odvas olajfának
oltalmában
oázisnak oroszlánja
olvasásra oktatgatja
(okvetlenül órák után)
oktondicska orángutánt.
Ablak alatt agárkutya
akácm |
| 2019-02-22 19:27:20 |
|
|
|
|
|
|
alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!
Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.
Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
Istenem, a szívedbe lakom.
Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak |
| 2018-12-28 14:30:39 |
|
|
|
|
|
|
kérdés:
mi újság, hogy vagy és effélék.
Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,
mennyi közöny, rosszallás, idegenség,
gyanakvás, harag, meg nem értés,
mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz
kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,
|
| 2018-10-13 20:01:14 |
|
|
|
|
|
|
halljam a nyári zápor hangját,
a hóhullás neszét, ahogyan sír a szél,
csillapítsam lelkem olthatatlan szomját,
míg ő gyönyörködik, másoknak remél.
Utoljára lássam az odvas fák mögött
a tiszta egű völgy nyájas kebelét,
csak neked van hatalmad e dolgok fölött,
állítsd meg, Uram, az idő kerekét! |
| 2018-07-23 19:15:19 |
|
|
|
|
|
|
keze,
küszöbén nem álldogál senki
aggódva, övéi hazatérnek-e.
Egy ház, amelynek ablakában
nem nyílik viola és nefelejcs,
Az idő fészkel a kemencében,
a szobában odvas csend neszez.ESTESötét |
| 2018-07-16 20:30:43 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Kohut Katalin, Zsigai Klára, Nagy Bálint, Domahidi Klára, Csokonai Vitéz Mihály, Pásztor Piroska, Jónás Tamás, Romhányi József, Somlyó Zoltán, Ágai Ágnes, Kovács Daniela, Balla Zsuzsanna Aysa, Mókus Kázmér, Egyetlen Ajándéka, szíveknek útját, fényes fogat, kőszívű betyár, parti odvas, szürke felleget, szívükbe sikolt, odvas diót, szívedbe lakom, nyári zápor, hóhullás neszét, szobában odvas, szegénységben, |
|
|
|
